Istenáldottak

Áldott legyen minden lélek, ki az égbe költözött,
s kik már nem éreznek soha többé földi örömöt,
mert érző szívük jéghideg lett, testük dermedt kő,
mit holtcsendjével őriz a homoktemető.

Vigyázz rájuk, Istenem, vigyázd nagyon őket,
adj békés nyugalmat a végleg elmenőknek,
hogy ne fájja lelküket az a kínzó hiányérzet,
mely az itt maradtakra súlyos csapást méret.

Áldott legyen minden gyermek, ifjú, és öreg,
kik már egy más világban gyújtanak csillagtüzeket,
hogy feltündöklő csillagfénnyel átmelengessék,
a sírhantoknál sírdogáló emberek szívét.

Mikor a temetőben járunk elnehezül szívünk,
és a sok-sok sír között elveszettek leszünk,
mert minden fejfa, minden kereszt emlékeztet arra,
hogy egyszer előttünk is állnak mélyen fejet hatva.

/ Kun Magdolna: Istenáldottak /