A "sovány és edzetlen" veszélyesebb, mint a "fitt és túlsúlyos"?
Egy 2024-es kutatás (meta-analízis) tanulságai…
Ma egy olyan kutatást mutatok be, amely választ ad az egyik leggyakoribb egészségügyi kérdésre: vajon a testsúlyunk (BMI) vagy az edzettségünk (fittségünk) számít-e többet, ha a hosszú életről van szó?
Ez a 2024-ben publikált átfogó meta-analízis (Weeldreyer, Nathan R et al.) összesen 20 korábbi kutatás eredményeit összegezte, amelyben közel 400.000 főt (!) követtek figyelemmel.
A vizsgálat fő kérdése az volt, hogyan alakul a halálozási kockázat a különböző BMI-kategóriák és a szívérrendszeri fittség függvényében.
A résztvevők átlagéletkora 56 év volt (42.4–64.4 év), az utánkövetési idő pedig átlagosan 12 évig tartott (7.7–26 év).
A meta-analízis a fittséget a maximális oxigénfelvétellel (VO2max) mérte, amit objektív módon, (főként futópados vagy kerékpáros terheléses tesztekkel) határoztak meg. A vizsgált személyeket fittségi szintjük alapján sorolták be, ahol a ’fitt’ kategóriába a legjobb állóképességű felső tartományba tartozott, míg az ’alacsony fittség’ az alsó tartományt, azaz a legkevésbé edzetteket jelentette.
A kutatók a halálozási kockázatot minden esetben egy fitt, normál testsúlyú (22 < BMI < 25 kg/m²) egyénhez viszonyították.
A fittség ereje (1. és 2. oszlop)
A mérsékelten elhízott, túlsúlyos (BMI: 25.1-30 kg/m²) egyének esetében, amennyiben fittek maradtak, a halálozási kockázat -4%-kal alacsonyabb volt (95% CI: -39%–50%), mint a normál súlyú fitt társaiké.
Ez egy rendkívül erős üzenet: a fittség képes ellensúlyozni a túlsúly kockázatát!
Az elhízás sem végzetes, ha fittek vagyunk (2. oszlop)
Még az obes (elhízott, BMI > 30 kg/m²) fitt egyéneknél is csupán +11%-os kockázatnövekedést találtak (95% CI: -12%–40%).
Mivel a konfidencia-intervallum (CI) tartalmazza a nullát, ez az emelkedés statisztikailag nem szignifikáns, tehát gyakorlatilag nem mutatható ki különbség a fitt normál súlyú és a fitt elhízott egyén halálozási esélyei között.
A "sovány, de nem fitt" veszélye
A tanulmány legmeglepőbb találata a normál súlyú, de alacsony fittségű egyénekre vonatkozik (3. oszlop)
Az ő halálozási kockázatuk 92%-kal magasabb (szinte a duplája), mint a fitt társaiké, és még a fitt elhízottakénál is jóval rosszabbak az esélyeik!
Mi a helyzet, ha elmarad a mozgás és magasabb a testtömeg index? (4. és 5. oszlop)
A kockázat tovább emelkedik, ha a túlsúlyhoz és elhízáshoz alacsony edzettség társul:
• Túlsúlyos, nem fitt: +82% kockázatnövekedés.
• Elhízott, nem fitt: +104% kockázatnövekedés (több mint a duplája!).
Mit jelent ez a longevity szempontjából?
A kutatás (és a mai posztom) legfontosabb üzenete, hogy a fittség növelését, fejlesztését érdemes prioritásá tenni minden hosszú életet célzó stratégiában.
Bár a túlsúly metabolikus folyamatokon keresztül fokozza a szív- és érrendszeri (CVD) események és a daganatos betegségek esélyét, az adatok azt mutatják, hogy az edzettség a legerősebb védőfaktor.
Érdemes a kutatásról még megjegyezni, hogy az elhízott fitt csoport +11%-os értéke bár most nem szignifikáns, az elemszám növelésével valószínűleg azzá válna, tehát a súlyfelesleg leadása továbbra is hasznos, de az edzés elkezdése még sürgetőbb!
CVD mortalitás (szív- és érrendszeri halálozás)
A kutatás ezt is vizsgálta.
A fittek között itt is alacsony maradt a kockázat (túlsúly:+3%, elhízás: +13% – nem szignifikáns), míg a nem fitteknél a normál súlyúaknál is +114%, az elhízottaknál pedig +175% volt az emelkedés!
Ezen kutatási eredmények nekem azt sugallják, hogy ha választani kell a fogyókúra és a rendszeres állóképességi edzés között, a tudomány szerint a fittség javításával nyerhetünk több egészséges évet.
Persze még jobb, ha nem kell választanunk, és megfelelő mozgás, sport mellett a diétával a testsúlyunk is csökkentjük.
Ha érdekli az adatvezérelt megközelítés a hosszú élet és a megelőzés területén, a prémium hírlevelemben további összefüggéseket osztok meg ezekről a kutatásokról. Link a kommentben.
Forrás: Weeldreyer, Nathan R et al. “Cardiorespiratory fitness, body mass index and mortality: a systematic review and meta-analysis.” British journal of sports medicine vol. 59,5 339-346. 20 Feb. 2025.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése