Nincs haragom

Papp Ádám: Nincs haragom

Megmosolygom már azt,
aki bánt, s aki valaha bántott,
hisz nem élhetjük meg sosem
ugyanúgy a világot.

Bármennyire szeretnénk,
van, kiben a jóság csak néhai vendég,
de van még, akiben - míg él -
szüntelen marad ez a szándék.

Nem könnyű mindig jónak lenni,
s nem várhatunk folyton ölelést,
de a jóság igazát adva
kivehetjük a másik kezéből a kést.

Én már nem törődöm azzal,
ki rám ront, ha épp azt akarja,
hisz lepereg minden, mert
az ilyet már a szívem se hallja.

Elkerülöm a rút tetteket,
s az emberi csaholást.
Csak a jóság java érdekel,
s hogy ne bántsak soha mást.

Nincs haragom, de ha lenne,
már rég elfelejteném.
Az van, ami könnyed, ami szép,
s amit magamban mindig szeretnék.