Volt valaki

Volt valaki, kit nagyon szerettem,
De már nincs velünk, elvesztettem.
Azt a kedves szívét nem feledem soha,
Az élet lehet bármilyen mostoha.
Őszülő haját, melyet kontyba fogta,
Szelíd, meleg arcát, a nap is beragyogta.
Szeme volt a jóság, őszinte csillogás,
Érzékeny lelkében sok volt az aggódás.
Unokái iránt végtelen volt szeretete,
Tele volt féltéssel, aggódással az ő arany szíve.
Ha valami fájt nekem, velem szenvedett,
Ha boldognak látott együtt örvendett.
Sírt, ha sírni látott, megvigasztalt, ha valami bántott.
Arca sugárzott, melybe az idő jócskán beleszántott,
Mosolya gyengéd volt melyet felém árasztott.
Élénken él bennem e sok szép emlék róla,
Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra.
Mert Ő egy jó lelkű asszony volt,
Ha valami bántotta nem nagyon szólt.
Már tíz éve az égből figyeli lépteinket
És hogy az élet szép arra sugall minket.
Tovább kell, menjünk s éljük életünk...
De vele elveszett valami, örökre belőlünk.
Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben,
Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében.
Ő nem más, mint az én drága, jó nagymamám
Aki már rég az égből mosolyog le rám...