,,A KENYÉR BALLADÁJA"
Csak egy karéj vagyok.
Mégis megszólalok.
Ünnepi imával
hálát adok Neked
Mennybéli Istenem!
Csak egy karéj kenyér,
ennyi az én létem,
A kezedben vagyok,
irgalmadat kérem,
Pedig hidd el nekem,
nincsen semmi vétkem.
Születésem percén puha,
fehér voltam,
Szikkadt, száraz lettem ,
jó két napos korban.
Kerekségem csökkent,
csak egy karéj vagyok.
Magam után morzsát,
csak keveset hagyok.
Csipegető fecskék
majdcsak rátalálnak,
Nekik az is elég,
kicsi falatkáknak.
Az életünk ennyi!
Ez a kenyér sorsa!
Emberi életnek
a sava és borsa.
Legfőbb tápláléka vagyunk
az embernek,
Hogyha egyéb nincs is,
de kenyeret esznek.
Az ember élete
máris meg van mentve,
Jó szándékkal gondol
a kenyér szeletekre.
Csak egy karéj kenyér,
mégis aranyat ér!
De az aranytól is fontosabb a kenyér!
Aki nem becsüli a karéj kenyeret?
Annak az élete de keserves lehet!
Azt kívánom Neked
kedves földi lélek,
hogy örülni tudjál mindig a kenyérnek.
És ha már megetted
kenyerednek javát,
A szívedbe zártad
a Jó Isten szavát,
Áldás, békességgel
most és mindörökre,
Jótettét a kenyér
a földtől örökölte!
Földből lesz a kenyér,
és az ember-élet!
Egy helyről fakasztott
Isten - földi létet!
Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése