A háborúban a pincében bújtak az emberek, de két ágyúzás között az asszonyok feljöttek kenyeret sütni. Gyerekként Mamónál, Papónál nyaralva felkucorodtam a sezlonyra és hallgattam az öregek történeteit. "Megtörtént a faluban, itt a szomszéd utcában is, az asszonyok a kiskonyhában dagasztották a kenyeret, amikor az udvaron levő fába bevert egy akna. A légnyomás ledöntötte őket, volt akinek vérzett a füle, orra. Mégis, amikor az ágyúk elhallgattak az asszonyok kenyeret sütöttek." Mert kenyér nélkül hiába éled túl a háborút. Áldozatvállalás, összekapaszkodás, élni akarás viszi előre a világot és milyen jó, ha ezt békeidőben is tudjuk, mert kenyeret sütni akkor is kell.
"Jegyzetfüzetem" - benne minden, ami számomra fontos - neten fellelhető és / vagy saját tartalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése