Honnan erednek a régi képeslapok?
A mai korban már nem olyan elterjedt a képeslaphasználat, pedig rendkívül kedves és hangulatos gesztusnak számít, régebben pedig ez volt az egyik legjobb eszköze a (főleg baráti) kapcsolattartásnak. Franciaországban a XVII. századtól ismerték a köszönő, és üdvözlőlapokat, és ezek valójában névjegykártyának számítottak. A legnépszerűbbek a Soffar által készített illusztrált névjegykártyák. Az angolok és a skótok a XIX. században tréfás és lírai üdvözletet küldtek egymásnak Valentin napon. Illusztrált levélpapírokat is küldtek. A képeslap elődjének a „Kunstbillet”-nek nevezett színes nyomat számít. Ez az Osztrák- Magyar Monarchiában is közkedvelt volt. A szöveg és az illusztráció egyenrangú volt. Kézzel festették kezdetben, majd színezett metszeteket készítettek. A levelezőlapot Heinrich Stephan kezdeményezte először, mert olcsóbbá akarta tenni a postai lapokat. Ezután négy évvel megjelent az első levelezőlap is.
De mégis hogyan jöttek létre a képeslapok?
Itt is, mint a legtöbb antik dokumentum esetében, volt egy megelőző időszak, amely még nem a mai értelemben vett képeslapot jelentette, hanem annak az elődjét. A valódi képeslapok csak az 1870-es évek után terjedtek el. Egészen 1900-ig beszélünk az antik képeslapok klasszikus korszakáról. Ebben az időszakban fekete-fehér, vagy litográfiával készült színes képeslapok jöttek létre, valamint lassan egységesedett a formájuk is.
A második világháború végéig hatalmas fejlődésen ment keresztül a képeslapgyártás. A nyomdatechnika fejlődése és a fotográfia használata lehetővé tette, hogy ezeken, a ma már antik képeslapokon változatos témák jelenjenek meg.
1945-től napjainkig egyre szélesedett a képeslapok világa, magánkiadások jelentek meg, a legkülönfélébb ábrázolásokkal találkozhatunk a postaládánkban.
A képeslap a postai levelezőlapból fejlődött ki, de előfutárai már korábban megjelentek. Az Osztrák–Magyar Monarchiában 1869. október 1-jén hozták forgalomba az első „levelezési lapot”,[2] amin a „Correspondenz-Karte” feliraton kívül az osztrák és a magyar címer volt látható. Egy hónappal később a német feliratot felváltotta a magyar „Levelezési lap”. Párizsban, 1878. június 1-jén a nemzetközi postakonferencián elfogadták hivatalos postai küldeménynek.
A magyar képeslapkiadás 1896-ban, a millennium évében kezdődött. 1896-ig csak két alkalmi levelezőlap jelent meg, de a kiadóik ismeretlenek. Az egyiket 1891-ben adták ki a temesvári dél-magyarországi ipari- és mezőgazdasági kiállításról, a másik 1895-ben jelent meg Kis-Czellről, a király látogatása alkalmából. 1896-ban megjelent egy 32 lapos sorozat a millenniumi Ezredéves Kiállításra, amelyeknek a témái a következőek voltak: milleniumi kiállítás, budapesti látképek, tájképek, történelmi jelenetek és életképek, Horvátország és Szlavónia. Ezzel elindult a tömeges képeslap terjesztés. A kor ismert festői és illusztrátorai – Dörre Tivadar, Kimnach László, Vágó Pál, Cserna Károly - készítették a levelezőlapok eredeteit. Az eredeti akvarellek közül 14 darab található a budapesti Postamúzeum gyűjteményében. A képeslapok nyomatai színes fametszetek és litográfiák. A sorozatot a Posner és Fia, Pesti Könyvnyomda Rt., Morelli budapesti nyomda készítették. A lapok bal oldalán a magyar korona képe van, a címzési oldalának felirata: „Magyar Királyi Posta Levelező-Lap”. Kivételt képez két lap, melyeknek a címzési oldalán horvát nyelvű szöveg is van és csak Horvátországban kerültek forgalomba. A millennium évében több magánkiadó is megjelentetett képeslapokat, de Eisler G. sorozata volt az első, amely nem a kiállítást választotta témául, hanem „Üdvözlet Budapestről” felirattal a magyar népi kultúrát. A levelezőlap gyors elterjedéséhez hozzájárult a praktikusság, az olcsóság és a vasúthálózat kiépítése....
Elsők között ábrázolták a fővárost és a legnagyobb településeket, hegyi és tengeri üdülőhelyeket, fürdőket és turisztikai látványosságokat. Budapestről több mint 1800 fajta képeslap készült, de a legrégebbi tájlap közé az 1892-es fiumei és az 1893-as nagyszebeni képeslap tartozik. 1900-ig zömében osztrák és német kiadóktól importálták a képes levelezőlapokat, amelyek Magyarország legismertebb helyeit mutatták be. A népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a XX. század első évtizedeiben mintegy 60 gyógyfürdőről és üdülőhelyről készült képes levelezőlap. Forgalmazásukkal többnyire a könyvkiadók, könyv- és papírüzletek tulajdonosai, nyomdák és fotóműhelyek foglalkoztak. A fő profiljuk nem a képeslapkiadás volt. Nagyon ritkán tüntették fel a lapokon az előállító nyomdát, általában csak a kiadó neve szerepelt a képeslapon. Képeslapkiadással többek között az alábbi könyvkiadók és gyártók foglalkoztak: Divald Károly,[5] Divald Lajos, Károlyi György, Könyves Kálmán Rt., Klökner Péter, Szoller Géza, Engländer és Társa, Strompf Ignác, Cottarino Sándor, Herger Ágoston, Kosmos,[6] Klösz György és Fia, Lengyel Lipót, Csokonai nyomda, Bloch nyomda, Török és Kremszer könyvnyomda, Posner Grafikai Műintézet. Az 1948-as államosításkor megszűntek a magán képeslapkiadók. A 60-70-es években monopolhelyzet alakult ki, mert a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata adott csak ki képeslapokat. 1970-ben a Kartográfiai Vállalat is csatlakozott a kiadáshoz. A rendszerváltás után visszaállt az államosítás előtti szabad piaci verseny....
A városképek és a tájképek a képeslapkészítés legnépszerűbb témái. Az első példányok grafikákról, főleg litográfiákról készültek, először fekete-fehérben majd színesben. A fotóábrázolások az 1890-es években jelentek meg, ezek magukkal hozták a „mozaik” képeslapokat, melyeken több képet zsúfoltak össze. A századforduló jellemzői a címeres városképi lapok. 1905-ben már hőlégballonból készített felvételek alapján is készültek képeslapok. A városképek alapján jól megfigyelhetők egy-egy település változásai, ezeket felhasználták a II. világháború után....
Képeslapok gyűjtése
A képeslapgyűjtés a XIX. század utolsó évtizedeiben kezdett népszerűvé válni. A legelső egyesületek Németországban jöttek létre az 1890-es évek vége felé.... Magyarországon a Hungária képeslapgyűjtő egyesület 1898-ban alakult, elnöke Klökner József volt. Az 50-es években a Fővárosi Művelődési Házban zajlottak a gyűjtői találkozók és a képeslap kiállítások, amelyek védnöke többnyire Köves Sándor volt. 1989-ben Szombathelyen jött létre képeslapgyűjtő egyesület, amely jelenleg 300 taggal működik. Budapesten Gondos Béla vezetésével létrejött egy laza gyűjtői csoportosulás, amely az Erdélyi Magyar Egyesület keretében tartja összejöveteleit. A Szegedi Képeslevelezőlap-gyűjtők Klubja 1990-től működik Deák Endre vezetésével a Bélyegbarátok Köre keretében. Hagyományos gyűjtői területnek számítanak a helytörténeti, üdvözlő-, művész- és a motívum képeslapok.
Miért érdemes régi képeslapokat gyűjtenünk? Többek között azért, mert a régi képeslapok érdekesek, izgalmasak, sokfélék, esztétikusak.
A képeslapok története több korszakra osztható, íme egy kis segítség:
Klasszikus korszak (1870 – 1900) : Ebből az időből roppant értékes és ritkaságnak számító darabok maradtak fenn. August Schwartz volt, az, aki ma már a régi képeslapok atyjaként emlegetnek, mert ő nyomtatott elsőként a német képeslapok bal felső sarkába ágyú mellett álló tüzért. A lapok tollrajz, vízrajz és a későbbiekben fénykép alapján, litográfiai technikával készült grafikával rendelkeztek, mely grafika a későbbiekben mélynyomásos, majd magasnyomásos technikával készült. Hatalmas ritkaságnak számít a Ferenc József uralkodásának 60. évfordulója alkalmából kiadott, rézmetszettel készült képeslap. Ez a típust egy olyan régiség, mely döbbenetes értéket képvisel a régiségpiacon és nagyon nehéz hozzájutni.
Aranykorszak (1901-1914): Ez a néhány év volt a képeslapok elterjedésének, népszerűségének ideje, szinte mindenki élt a képeslapküldés lehetőségével. Csodaszép, művészek által rajzolt és festett lapok voltak a legkedveltebbek, roppant sokféle, ötletes, kreatív és mindenek előtt csodaszép darabokról van szó, melyek közül nem egy szintén ritkaságnak számít.
Az első világháború alatt (1914 – 1918): Ebben az időben egy új, sokrétű és sok lehetőséget tartogató téma került előtérbe, természetesen mi más, mint a háború. A képeslapok nyomásának egy különös korszaka volt ez, némely helyen igen fellendült a képeslap küldés, így rengeteget gyártottak, sok lap forgott az emberek keze között, más helyeken, más vidékeken pedig teljesen kiment a köztudatból, hiszen a képeslapküldésnél sokkal égetőbb problémája volt az átlagembernek ebben az időben. Az első világháború alatt számos térkép, fegyver, csatajelenet, karikatúra, gúnyrajz került a képeslapok színes oldalára.
A két világháború közötti korszak (1919 – 1939): Ebben az időszakban jelent meg az irredenta, a cserkészmozgalom ihlette és vallási témájú képeslap, valamint a filmjelenetet, színészeket ábrázoló lap.
A régi képeslapok korszakai:
Valódi képeslapokról az 1870-es évektől beszélhetünk. A képeslapok megjelenését követő első korszakot klasszikus korszaknak szokás nevezni. Ez az első periódus körülbelül a 19. század végéig tartott. Az ebből az időszakból származó lapok kifejezetten nagy értéket képviselnek. A klasszikus korszakot követte a képeslapok aranykorszaka, ami az I. világháború kitörésével ért véget. Jellemzője az egyre magasabb szintű kivitelezés és a témák változatossága. Szintén ekkor történik a képeslap küldés egyre gyakoribbá válása is. Az aranykorszakot követő időszakot alapvetően a háborúk tagolták és határozták meg. Az I. világháború idején a karikatúrák, míg a II. világháború alatt a modern hadviselés és a propaganda ábrázolások voltak népszerűek. A két világháború közötti időszakban jelennek meg a filmjeleneteket és vallási témákat felvonutató képeslapok.
Mi határozza meg a képeslapok értékét? A lap épsége, kora, ritkasága (hány példányban nyomtatták), a postai pecsét olvashatósága.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése