Gondolja át mindenki, hogy mit visz ki a temetőbe. Tegyen meg mindent azért, hogy a nagy/ óriási mécses helyett egyszerű gyertyát vigyen. Akkorát, aminek az égési idejét meg is tudja várni!!! Az, hogy óriás mécsest visz, azt éppen csak meggyújtja, majd az autóval sietve megy is tovább, az épp az ellenkezőjét üzeni annak, amit szeretnénk. Inkább otthon égesse el a gyertyát és szeretettel idézzen fel egy emléket az elhunyttal kapcsolatosan, idézze fel, hogy mit tanult tőle, mit szeretett benne. És mondjon egy imát. Ez többet ér a halottak napi maratonban elégetett két zacskónyi mécsesnél is!!!
Ne álljunk be az ilyenkor beinduló versengésbe: ki visz szebb, érdekesebb, nagyobb mécsest és virágot. Nem ezek a KÜLSŐSÉGEK a fontosak! Ezzel csak szemetet termelünk. Ehelyett az a fontos, hogy milyen szeretettel gondolunk a földi életből eltávozott testvéreinkre.
De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nem az elhunytakra kell nagy összeget költeni, hanem az élőkre!!! Bármennyire is szeretnénk: azzal, hogy a sírjukra mit viszünk, semmit sem tehetünk jóvá abból, amit életükben elmulasztottunk! Nem betonra, márványra, mécsesre, virágra kell áldozni holta után, hanem amíg él, addig kell a szeretetet kifejezni!
Ha már eltávozott, az ima a legtöbb, amit tehetünk érte. A virág, a mécses már nem az elhunyt szerettünknek szól, hanem magunknak és a külvilágnak!!!
(A gondolatok Bardócz Csaba lelkipásztortól származnak)
forrás facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése