A legdrágább kincsnek
Tudom, anyám, sokszor fájt a lelked,
mert nem figyeltem eléggé milyen lehetett
néhány meggondolatlanul kimondott sértő gondolat,
mely sebesre marta érző szívedet
mert nem figyeltem eléggé milyen lehetett
néhány meggondolatlanul kimondott sértő gondolat,
mely sebesre marta érző szívedet
Tudom, néha rossz voltam, engedetlen, gonosz,
hisz átsiklottam szép ajkaid esdeklő szaván,
és engedetlen kölyökként, sértődött tudattal,
csak mentem-mentem konok fejem után.
hisz átsiklottam szép ajkaid esdeklő szaván,
és engedetlen kölyökként, sértődött tudattal,
csak mentem-mentem konok fejem után.
Ma bocsánatot kérek minden önző percért,
mit magamnak adtam, és tőled elodáztam.
s azért az ifjúkorban elvétett megbotlásokért,
melyeknek nyomában térdig sárban jártam.
mit magamnak adtam, és tőled elodáztam.
s azért az ifjúkorban elvétett megbotlásokért,
melyeknek nyomában térdig sárban jártam.
Ma csokorba kötök néhány szál virágot,
pár friss szélben hajladozó színes virágszálat,
melynek élénk szirmaira néhány szó van írva,
legdrágább kincsemnek, az édesanyámnak.
pár friss szélben hajladozó színes virágszálat,
melynek élénk szirmaira néhány szó van írva,
legdrágább kincsemnek, az édesanyámnak.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése