Kalandozások a magyar konyhában – Jókai listája

Fehér Béla cikksorozata, Magyar Nemzet

2006. december 30 - 2007. június 23

Részlet Fehér Béla, a Magyar Nemzetben 2006-ban „Népünk kedvencei

Kalandozások a magyar konyhában – Jókai listája” címmel megjelent cikkéből:

„Hívjunk egy megbízható tanút, Jókai Mórt, aki a Vasárnapi Újság 1862. évi 27. számában Nemzeti eledeleink címmel (Kakas Márton néven) írt egy szívünknek kedves cikket. Ebből idézek: „Napjaink feladata minden téren összegyűjteni azt, a mi sajátunk, a mi nemzeti életünk alakító része: népünk költészete, dallamai, viselete. […] A legnemzetiszínűbb táblájú szakácskönyveinkben, nézzen bárki utána, fog-e csak egy töltött káposzta készítésmódjára találni? Azok nem egyebek, mint magyarra fordított német és francia konyhaművészeti recipék. […] Miért ne lehetne nekünk egy tisztán magyar szakácskönyvünk, mely azon ételek készítésmódját adná elő, amik éppen népünk kedvencei, s amiket a magyar gazdasszonyok tudnak ugyan, de a magyar szakácskönyvek nem ismernek. Majd minden vidéknek van ily kedvenc eledele, amit csak ott tudnak jól készíteni, ami után a külföldre jutott magyar ember visszasóhajtozik, és amik valóban nekünk valók, és jó ízűek.”

"E sorok után Jókai ad egy listát.

Íme:

1. kolozsvári töltött káposzta,

2. szegedi paprikás hal,

3. komáromi halászlé,

4. kolozsvári levelén sült,

5. tordai aranygaluska,

6. kecskeméti béles (elnyújtott, de száraz tésztából),

7. szabadkai rác pite,

8. abrudbányai bálmos,

9. háromszéki haricskapuliszka,

10. debreceni magyar kolbász,

11. komáromi csíramálé,

12. szegedi tarhonya,

13. debreceni borsoska,

14. csíki mézes pogácsa, 

15. görheny,

16. kőrelebbencs,

17. katakönyöke, 

18. boszorkánypogácsa,

19. vetrece,

20. tokány,

21. bocskoros,

22. tárkonyos,

23. cibere,

24. debreceni fonatos,

25. miskolci perec,

26. csallóközi tejfelgombóc,

27. erdélyi lucskos káposzta,

28. rest asszony derelyéje,

29. nyögvenyelő,

30. korhelyleves,

31. ludaskása,

32. hajdúkáposzta,

33. csöröge,

34. kapros lepény,

35. dorongos fánk,

36. rétesek és derelyék mindenféle nemei és ezeknek megannyi variációi, azonkívül a komáromi, miskolci kenyér s a kolozsvári cőkös cipó sütésének módja, az egyszerű kalácssütés s a disznóölés, elkészítés, töltés, aprólékozás magyaros rendje.

Cikke végén megjegyzi, hogy „a felsorolt ételek semmi könyvben nem olvashatók; szakácskönyveink csak ahhoz beszélnek, a ki fácánnal szokott élni”.

Az ételek sorrendjét nyilván a saját tapasztalatai alapján állapította meg, betekintést engedve saját ízlésvilágába. Azt hiszem, Jókai listája egyedülálló a magyar irodalomtörténetben. ”

(Szerettem volna forrásként behivatkozni a teljes cikket, de már nem található.)

A helyzet az elmúlt bő száz évben semmit nem változott és szakácskönyveink ma is jobbára " ahhoz beszélnek, a ki fácánnal szokott élni."

Letölthető pdf  forrás