Még léteznek.

 A jó nők még léteznek.

A kedves, odaadó, jóságos nők.

Csak lehet, hogy nem piláteszre járnak és matchát isznak, és valószínűleg nincs lapos hasuk sem.

Növényeket nevelgetnek kimosott tejfölös dobozban, és imádják hallgatni a viharban táncoló villámokat.

Mezítláb olvasnak a fűben, már ha nem épp neked sütnek tökéletlen sütiket, ami után megnyalod a tíz ujjadat.

Nem divatbemutatókra járnak és affektálva beszélnek, de velük mindenről lehet, mert véleményük van és nem félnek megmondani.

Mosolyognak a babákra, és együttéreznek az állatokkal.

Megsimogatnak séta közben egy szép falevelet, és hangosan nevetnek a filmeken, vagy éppen sírnak rajtuk, mert pontosan érzik hogy min megy keresztül a főszereplő.

Nincs harminc lépéses arcápolási rutinjuk, azt kenik az arcukra, amitől szépnek érzik magukat, és nem érdekli őket az éppen aktuális trendek. Istennőként tudnak sétálni melletted egy turis ruhában is, mert pontosan megértették az élet lényegét, és tudják, hogy nem az határozza meg őket, hogy van-e dizájner táskájuk százezerért, vagy nincs.

Lehet, hogy narancsbőrük van és nem használnak fényvédőt, divatlapok helyett krimit olvasnak.

Nem félnek megsimogatni az arcodat mások előtt, nem félnek kimutatni az érzéseiket irántad.

Imádják, hogy férfi vagy és melletted nők lehetnek.

Bármit elbírnak lelkileg, miközben végtelenül érzékenyek, és nincs sok barátjuk, csak néhány igazi.

Nem erőltetnek, nem siettetnek és nem akarnak görcsösen ragaszkodni, csak belesüppedni a pillanat adta boldogságba.

Nevetni tudnak saját magukon, és a vicceidet is értékelik.

Velük tudsz nagyokat kirándulni, de pihenni is.

Ők azok, akik nem tökéletesek, ahogy a világ várja tőlük, de nem is akarnak azok lenni, csak élvezni ezt a néhány évtizedet, amit életnek hívnak, a maguk legönazonosabb fomájában.

Agárdi Zsóka író