Van hagyatékunk

 (Mint egy jós...)

" Néznek bennünket a kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra,

látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk

Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor. Látják, hogy

üresek és könnyűk vagyunk, s ha nagyot akarunk csinálni zsidót ütünk. Ha

egy kicsit már józanodni kezdünk akkor cigányt, majd sietünk felkortyantani

bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italát. Látják,

hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a

parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége

szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó,

mint ahogy ti címeztek mindenkit aki különbözik tőletek. …

Kerekedjünk föl s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, s halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.

Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a

vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre.

Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal,

kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza

Ázsiába!."

Ady Endre

Nagyváradi Napló – 1902. január 31.