„Az vagyok, amit gyűjtök” (Boris Groys)
Szórakozás és szenvedély, hobbi és befektetés, nevezhetjük bárhogyan, a gyűjtőszenvedély szinte egyidős az emberiséggel. Egy vérbeli gyűjtő soha nem tud ellenállni a szerzés örömének. Még akkor is így van ez, ha már egy gombostűnyi hely sincsen az otthonában. És a családi vagyon sem nőtt, hanem elolvadt közben. Általában gyerekkorban tör ránk a szenvedély, vannak azonban, akiken felnőttként teljesedik ki igazán a mánia. Mondjuk a festmény, a könyv, a papírrégiség, pénzérme vagy a motorkerékpárok gyűjtése. Bármié! Gyűjtőszenvedélyünk tárgyához biztosan kötődik valamilyen emlék, ám elképzelhető, hogy „csupán” az esztétikai értéke, a formája, az eredete, a készítője az, ami-aki vonzóvá teszi számunkra. Vagy befektetésnek szánjuk. A gyűjtés életfogytig tartó „betegség”, de nevezzük inkább nemes kórnak. Az az axióma is igaz, hogy a gyűjtés tulajdonképpen kortalan és nem kell hozzá nagy vagyon. Régebben is voltak számosan, akik pénzük egy részét értékmentés címén tárgyakba fektették. Azután szép lassan megszabadultak tőle, vagy az utódok elkótyavetyélték. Manapság újból trend aukciókra, árverésre járni és a gyűjtők, a befektetők között egyre több a fiatal, harmincas korosztály. A népszerű képkereskedő tinédzserként népies, festett tányérok felkutatásával, eladásával kezdte a szakmát. Egy közismert politikus legendás matchbox kollekciójáról is ismert. Mások családi háttérrel, gyűjteménnyel rendelkeztek és így indultak el, de lehet, hogy teljesen más témakörrel folytatták. Befektetés és szenvedély Aki befektetés céljából vásárol, az sem függetlenítheti magát a személyes indíttatástól. Az észérvek helyét átveheti a birtoklási vágy. Sikeres vállalkozók, jogászok, orvosok, politikusok mellett a gyűjtők többsége „kisember”. Szakács és villamosmérnök, újságíró és nyugdíjas, számtalan foglalkozás képviselője. Persze egy Csontváryra nem mindenki pályázhat. Ám lehet, nem is ez a célja, mert ő csak ex libriseket gyűjt, vagy bélyeges téglákat. Összevásárolt tárgyaink sokasága csak egy halmaz, valódi gyűjteménnyé a rendszerezés teszi. Alapos tájékozódás hiányában könnyen megégethetjük magunkat, azaz, a tanulópénzt meg kell fizetni. Nem lehet mindenfélét teljes intenzitással gyűjteni. Erre előbb-utóbb rájön az ember, és szakosodni kezd, vagy szűkíti a kört egy-két kedvenc témakörére, tárgyakra. Mondjuk, csak a budapesti témájú képeslapokat veszi, magyar impresszionisták festményeire hajt, a lovaglás témakörében gyűjt könyvet, csak a dedikáltakra licitál. Egy panellakás falai között is rejtőzhetnek tízmilliók könyvekben, grafikákban, táncrendekben, plakettekben. Az igazi kollektor egy idő után az adott területnek szakértőjévé is válik, gyűjti és olvassa az ide tartozó irodalmat, mindent tudni szeretne szeretett tárgyairól és előéletükről. A jó szemű gyűjtő messziről kiszagolja az értékes árut. Baráti társaságának egy részét is a gyűjtőtársak köréből választja. A gyűjtő legfontosabb célja, gyűjteményének a folyamatos gyarapítása. Mindig előkerülnek újabb remekművek, vágyott darabok, korábban elérhetetlen tárgyak. Általában elmondható, hogy az árvezett tárgy minősége, külalakja nagyon fontos. Egy szép állapotú bőrkötéses könyv tízszer annyit érhet, mint mezei, papírborítós társa. És egy ritka munka sem biztos, hogy felkelti a gyűjtők érdeklődési kedvét, ha csúnya állapotú. Sokszor egy keret értékesebb, mint a mázolt vászon, ami benne van. És a háború előtti társasjátékról is kiderülhet, szászezret ér, annyira kuriózum. Az internet segítségével ma sokkal könnyebb nem csak vásárolni, de utánanézni a tárgyaknak. Ki sem kell mozdulni a fotelból, mert pár kattintással külföldről is beszerezhetünk bármit. (Csontó Sándor)
forrás NAGYKŐRÖS ANNO RÉGI NAGYKŐRÖSI KÉPESLAPOK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése