Vegyetek két szép fej hagymát, nyolc hosszúkás Róma paradicsomot (vagy négy paradicsomot és egy jófajta olasz konzervet), két padlizsánt, egy cukkinit, egy-két kápia paprikát, pár gerezd fokhagymát.
Vegyétek elő a kedvenc lapos vaslábosotokat, pucoljátok meg és vágjátok minél apróbb kockára a hagymát, gondoljatok közben arra, hogy fél óra munka után ugyan három óra alatt lesz kész, viszont eláll, sőt jót tesz neki az újramelegítés.
Tegyétek fel fonnyadni a hagymát olívaolajon, közben húzzátok le a paradicsomok héját, és bontsátok ki a konzervet, ha a paradicsom plusz konzerv verziót készítitek. Adjatok egy kis kakukkfüvet, oregánót, bazsalikomot (esetleg borsikafüvet, lestyánt) a hagymához, tegyétek rá a felvágott paradicsomot. Ha szeretnétek, hogy kicsit testesebb legyen a szósz, adjatok hozzá egy-két szépen meghámozott és felkockázott kaliforniai vagy kápia paprikát (lehet lángolni és úgy hámozni, de én sokszor sietek, és simán zöldségpucolóval hámozom meg), és pár gerezd szétnyomott fokhagymát is.
Amíg az alap kis lángon fövöget, szeleteljétek szépen két-három milliméter vastag karikákra a cukkinit, a padlizsánt és a paradicsomot. Érdemes már az elején gondolni arra, hogy egyforma legyen az átmérőjük, de ez nem mindig sikerül, megesett, hogy félbevágott padlizsánszeletekkel és duplán egymás mellé rakott paradicsomokkal kellett játszanom, ez csak eleinte macerás, aztán gyorsan rááll az ember keze és szeme. Néha, ha belefáradok, azzal biztatom magam kitartóbb munkára, hogy csillagos vendéglők mesterszakácsaira gondolok közben, akik milliméteresre vágják az összeset, és minden szeletet külön sóznak és szárítanak. Az már tényleg macera.
Oltsátok el a lábos alatt a lángot, gyönyörködjetek el a csupa zöldségszelet munkapultban, aztán kezdődhet a rakosgatás. Rakjatok gyorsan kis tornyocskákat a felvágott szeletekből, paradicsom, cukkini, padlizsán, paradicsom, cukkini, padlizsán, paradicsom, cukkini, padlizsán – jó kis mondóka, jól lehet duruzsolva ismételgetni.
Ha a torony már megvan egy kis arasznyi, fektessétek bele a szószba a lábos pereme mentén, és jöhet a következő. Szép kanyarodó körkígyót kell rakni a megdöntött tornyocskákból, a szósz megtartja, lehet jó szorosan, amíg körbe nem ér, aztán a középső körbe is még bele lehet szépen fektetni egymás mellé egy-két tornyocskát.
Adjátok át magatokat az építés és a rakosgatás örömének. Mikor is legóztatok utoljára?
Nézzétek szeretettel a kész zöldségkígyót, ahogy színesen tekereg a lábosban.
Milyen szép! És még szebb lesz, ha kész lesz.
Sózzátok meg, aztán fedjétek be, tegyétek két órára a 160 fokos sütőbe.
Ha minden jól megy, két óra múlva a zöldségek már magukba szívták a szószt, a cukkini áttetsző sárgás-borostyánná olvadt, a padlizsánszeletek nedvesen, halványbarnán csillognak, a zöldségkígyó körül halkan gyöngyözik a szaft.
Vegyétek le a fedőt, hagyjátok még sülni fél órát, a zöldségek tetejére spriccoljatok vékony sugárban nagyon kevés, nagyon jóféle balzsamecetet.
Ha már kicsit karamelles a teteje, kész van.
Tegyétek az asztalra, csodáljátok.
Várjatok egy kicsit, amíg a hűl, melegen vagy langyosan jobb, mint forrón.
Kanalazzatok másfél araszos adagokat a tányérokra a zöldségtornyokból, óvatosan, hogy egyben maradjanak. Locsoljátok körbe finom olajjal, sőt ha elkap az ihlet, rajzoljatok mintákat az olaj mellé pár csepp balzsamecettel, még egyszer gyönyörködjetek el benne, ilyenkor óhatatlanul arra gondol az ember, hogy is készülhetett ez a szépség itthon, a mi sütőnkben.
Nincs más hátra, meg kell kóstolni, aztán ámulni azon, hogy milyen harmóniába sült össze egymással ez a három alapanyag, hogy simította össze a cukkini ereje a padlizsán enyhén karamelles, halványan csípős fanyarságát a paradicsom mély, enyhén édes savasságával.
Ez az Adjuk meg a módját című irodalmi szakácskönyvem "Cukkini, mint a rajzfilmben" fejezete.
Hozzávalók:
a zöldségkígyóhoz: 1 hosszabb cukkini, 2 padlizsán, 4 paradicsom
a szószhoz: 2 vöröshagyma, 8 Róma paradicsom (vagy 4 paradicsom és 1 olasz hámozott egész paradicsom konzerv), 1-2 gerezd fokhagyma, 1-2 kápia paprika, kakukkfű, oregánó, bazsalikom (esetleg borsikafű, lestyán), só, bors
a tetejére: balzsamecet
A fotón egy régebbi főzés eredménye látható, de azóta is számtalanszor került nállunk asztalra.
Dragomán György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése